Szakembereink cikkei: Pápai Ildikó

A KENYÉR TESTE - A TEST KENYERE
a HÚS vételéről, a nagyböjt szimbolikájáról

       A HÚSVÉTOT megelőző, 40 napos nagyböjt igen kifejezően mintázza az ószövetségből ismert, Kánaán dús földjét 40 évig kereső, nélkülözésekkel teli pusztai időszakot, miként Jézus 40 napig tartó, szintén erőt próbáló, magányos testi-lelki megpróbáltatásait is. Kezdete „hamvazószerdától” számítódik, amely elnevezés az őskeresztény időkből ered, amikor is az esendő hívek vezeklésként, az elmúlást és megtisztulást szimbolizáló hamut, saját fejükre szórták. (Ennek hagyományaként, egyes keresztény körökben az előző évben megszentelt, majd elégetett barka hamujával rajzolnak keresztet a hívek homlokára.)
Ez a „hamuszóró” jelleg ma is ismert, ha a „sajnálom, egy tál hamut a fejemre” szólásra gondolunk, amelyben szintén a megbánásé a főszerep.

Ám a böjt nem csupán lélektani, hanem gazdasági alapokkal is bírt, mivel a korábbi betakarításból elraktározott eleségek jó, ha kitartottak a következő aratásig. Így olykor csak lemondó porciózással lehetett a kevés ételalapot beosztani, és mert a test nem marad fenn étel nélkül, úgy várták az új termést, mint az életmentő Messiást.

Mindez a várakozás és reményteliség, az új megjelenése, analóg az éledő tavasszal és a húsvéti ünnepkör lényegével, Jézus éltető, megtartó és megváltó személyével, feltámadásával. Ezzel az újjászületés öröme, már lelki és szellemi síkon is jelen van, hiszen a Teremtő új szövetsége, már az egész emberiség számára olyan ajándék, miként a test számára alapvető új termények megjelenése.

Így a hívő keresztények, ma is testi, lelki és szellemi megvonásokkal, lemondásokkal, így megtisztulással áldoznak az új élet többféle lehetőségéért, átélve ezzel az önzetlen áldozatosság minőségét is. A szigorúan böjtölők nem vesznek magukhoz húst és szilárd táplálékot, így életcsírát rejtő tojást sem, leginkább zöldségleveket, gyógyteákat fogyasztanak, valamint mellőznek minden élvezeti cikk adta kényeztetést is nagyszombatig. Ez a testi önmegtartóztatás erősíti a belső tartást, önmagunk és vágyaink legyőzését egy magasabb szellemi minőséggel való egységesség okán. A tisztulási időszak célja a gondolatok lecsendesítése, mások megértése, megsegítése, ezzel a társas béke megerősítése is.

Ma talán nehezebben értjük meg ennek miértjét, de amikor a kisebb közösségek rendre egymásra utalva éltek, a kapcsolati mélység, az éber tudati ismeret és reális értékelés, akár létkérdés is lehetett. Ezért nagyobb figyelemmel és tisztelettel néztek egymásra, magukra és a föld tápláló ajándékaira is a kétkezi emberek. Mert a HÚS vétele még időhöz kötötten, kiemelt alkalomként, és nem egy vagylagos, bolti forgalomban történt, miként egy élet kioltását, a test feláldozását, vagyis a hús elvételét is nagyobb hála, tisztelet és misztérium fonta át.

Áldozattá lenni vagy valamit, valakit feláldozni, legyen az akár egy ártatlan bárány, vagy egy bűntelen személy, így is, úgy is lelket próbáló döntés és cselekedet. Mert az élet, akár milyen apró is, mindig élni szeretne…- és fájdalmas, ha mégsem teheti, érezzük és tudjuk is, akár hiszünk ebben, akár nem, zsigereinkben saját programunk is így fut. Viszont önös érdekekből képesek vagyunk ezt elnyomni és felülírni, a hála és tisztelet napi imáját és igéjét praktikusan kikerülni.

De sohasem késő önmagunkban, mint jó termőföldben egy életigenlő érzet magját megtalálni, ott azt gondosan felnevelni, mint egy születő kis hajtást, egy gabonaszálat megbecsülni. Amiből aztán idővel kalász növekedhet és amely később, sokak számára majd kenyérré is lehet. És ezzel így, bár némileg áldozattá is válik egykori magunk, de az érzés, hogy új életet adtunk, mégis a lét legjével ajándékoz meg bennünket: nem éltünk hiába.
És ezt a tavaszi, adományokkal teli, újjászülő kegyelmet átélheti bárki…- mindazok is, akiknek szívében az ajándékba kapott mag hite mélyebben alszik…- amely talán még nem él a krisztusi, önzetlen és tápláló, megváltó test eleven kenyérjóságának megtartó fényében. Mert ezzel a fénnyel élni, mélyünkbe bevilágítani, ott belátni, fegyelemmel megtisztulni, tiszta lapot nyitni, majd az új vetésből magunknak is lelki és szellemi magokat teremni, nekünk is módunkban áll. Miként éltető kenyérként, a tápláló igét magunkba fogadni is, hiszen:

Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”  (Mt. 26:26.)



Tehát értünk is megtört testté lett
az ige, hogy már bárkié lehessen,
és bármikor elkérhessük azt így:

„Mi atyánk…- …a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma
(Mt 6:11)

 


Igen, ma is. Holnap is, azután is… - akár „nap – mint NAP”.


Írta és szerkesztette: Pápai Ildikó önismereti szimbólumelemző

HÚSVÉTI szimbólumelemző írásaink „FÉNNYEL-LÉLEKKEL”:
HÚSVÉTI SZIMBÓLUMOK „FÉNNYEL-LÉLEKKEL”

HÚSVÉTI verses, zenés, képes összeállításaink „HITTEL-LÉLEKKEL”:
     HÚSVÉT /4        HÚSVÉT /3         HÚSVÉT /2


HÚSVÉTI videó-összeállításaink "KÉPPEL-LÉLEKKEL"

FÉNYTELI
ÜNNEPET "HITTEL-LÉLEKKEL

A KÁLVÁRIA ÁLLOMÁSAI...

FÉNYTELI HÚSVÉT ÜNNEPET!



Kapcsolódó ünnepi összeállításaink „SZÍNNEL-LÉLEKKEL”:

HÚSVÉTI LÉLEKTÁPLÁLÓ PRAKTIKÁK

TOJÁSTESZT- ÖNISMERETI JÁTÉK

A LEGKISEBBEK ÖRÖMÉRE:
GYERMEKVERSEK HÚSVÉTRA „RÍMMEL-LÉLEKKEL”


(A honlapon található anyagok másodközlése vagy azok részeinek felhasználása, csak a szerzők írásos hozzájárulásával, a források pontos megjelölésével publikálhatók.)

HÚSVÉTI videó-összeállításaink "KÉPPEL-LÉLEKKEL"
A KÁLVÁRIA ÁLLOMÁSAI...

FÉNYTELI HÚSVÉT ÜNNEPET!